Torokhangéneklésnél azt kell először is eldönteni sok esetben, hogy melyik hangot tudjuk a legkönnyebben kiénekelni, ha úgy tetszik, megmozgatni, rezonáltatni.

Próbálkozzunk a következő hangokkal:

I, Ő, Á, Ű, Ú

Akár ebben a sorrendben tehetjük meg vagy ez tetszőleges. Koncentráljunk minden hangra egy percet és ha kitapasztaltuk, melyik a legkönnyebb, az lesz a mi hangunkhoz a legjobban illő, ezzel érdemes a későbbiekben is dolgozni. Természetesen lehet kísérletezni más hangokkal is, de a „vezérhang” adja magát elég korán, ritkán változik ez.

Kezdők tapasztalhatják, de haladók is, hogy az éneklés rekedtes mellékzöngéjű. Ha eleget gyakorlunk és elég intenzitással, ez mérséklődhet jelentősen vagy meg is szűnhet.

Az egyik technika, amely megkönnyíti az éneklést, az a hasizmok befeszítése, megfeszítése, elengedése és ezek váltakozása. Ezzel tetszőlegesen lehet kísérletezni, amíg a várt siker el nem jön, egyéni szinten működik ez, lévén, hogy rengeteg féle testalkat van.

Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire kell megerőltetni a torkot, kell egyáltalán bármilyen mértékben erőltetni. Nem. Nem szükséges, ugyanis a torokhangéneklésnek vannak laza technikái, de ha úgy érezzük, egy kis erőltetés kell a megfelelő hangok kiadásához, tegyünk így.

Amire ügyelni érdemes és kell is, némileg összefüggnek a komfortérzettel, az a kellemes testtartás és a megfelelő szobahőmérséklet. Ahogyan éneklünk, fizikálisan ennek a kettőnek a hiányát fogjuk a legjobban megérezni önmagunkból és a környezetünkből.

Erő – a megfelelő erőbevitelen van a lényeg. Ha nem megy, nem szabad erőltetni, mert nem is nagyon lehet. Következtetés, hogy mindig azokat a mély hangokat érdemes kiénekelni, amire van erő. Másra valóban nem lesz, a torokhangéneklés rendkívül személyre szabott, követi a természet rendjét és a fizikális korlátokat is, azokhoz erősen igazodik és maga a test is egy fizikális korlát ebben, erősen határokat szab a kibontakozni képes lehetőségeknek.

Ha egyáltalán nem akar menni egy adott időszakban, akkor szüneteltetni kell. A hangszálak, mint izmok sport esetében, évek elteltével is emlékezni fognak, rutinosan fog jönni minden, ami szükséges, legfeljebb kisebb-közepesebb idő szükséges a visszaemlékezési fázisra.

El kell azt is dönteni, hogy melyik napszak nekünk a legmegfelelőbb a gyakorlásra és az éneklésre. Ha még kezdők vagyunk és kísérletezünk, osszuk fel négy szakra a napot: reggel, délelőtt, délután és este. E négy napszak közül kettő vagy egy alkalmas napszakot tűzzünk ki és azon gyakoroljuk, akár végig a torokhangéneklést.

A gyakorlások elején előfordulhatnak krákogások, nyelési kényszer is. Túl sok nyál telik meg a szájban és túlságosan megerőlteti először a hangszálunkat az éneklés, de ahhoz hozzászokhat idővel. Vannak, akik azt tapasztalják, akár elsőre, hogy teljesen természetesen megy nekik ez és testhez álló tevékenységet találtak.

Ha nagyon rekedtes az éneklés, nem sok ideig érdemes próbálkozni, inkább szünetet kell tartani. Lehetnek ennek különböző okai, akár a túl sok beszéd, akár ellentétes oldaláról a túl kevés. A torokhangéneklés formálja erősen a hangszálakat, így megváltozhat a hangtónusunk is akár.

Saját stílus és hangmélység, illetve hangtónus kialakítása fontos, mert csak így lehet a megfelelő erő és hangerőbevitellel dolgozni. Saját stílus elég későn alakul ki, ellenben a hangmélység hamarabb és még hamarabb a hangtónus. Érdemes ennek bővebben utánanézni, milyen ismert stílusok vannak és akár azokhoz igazítani a sajátunkat.

Ha nagyon nehezen fókuszálunk, figyelmünk nehezen megtartható, akkor csak az énekléssel foglalkozzunk, másra ne koncentráljunk e tevékenység közben.

Ha nincs meg a zönge, nem is fog menni az éneklés. Ilyenkor is be kell állítani egy szünetet, de szüneteket amúgy is érdemes tartani, ebből derülhet ki, még kezdők esetében is, később mennyire fog menni a torokhangéneklés.

Lehetőleg vegyünk fel egy hangmélységet és ahhoz igazodjunk úgy 20-30 percig vagy akár egy teljes alkalom időtartama alatt. Később lehet más hangmélységeket is felvenni, de kezdetekben elég egy hangmélységgel dolgozni.

Legyen egy általános hangmélység, ami nem feltétlen a közepes hangmélységünk éneklés alatt, hanem lehet ez magasabb vagy mélyebb is, de tanuljunk meg behangolni egy átlagot. Ez magától ki fog alakulni, hogy mi a legkényelmesebb, nem igényel különösebb kísérletezést.

Az éneklés jellege lehetőleg ne gyakorlatias legyen, hanem határozott, lendületes és erőteljes, de őrízzen meg némi spontaneitást és rugalmasságot.

Egy gyakorlás ideje alatt lehet próbálkozni különböző stílusokkal és hangmélységekkel, de ez összezavarja a képességeket és a hangszálakat. Az egyenletes eredményekhez egy stílus kell. A hangmélység és a stílusok keverhetők egymással tetszés szerint, de némileg igazodnak is egymáshoz.

A zengés, a torok megrezegtetése és aktivizálása az egyik legfontosabb eleme és éltetőereje az éneklésnek.

A zengés és annak ereje többek között meghatározza a hangmélységet is, nem csak a stílust és egyéb más lehetőségeket, amiket a torokhangéneklésből ki lehet hozni.

Zengés + rezgés = ütköztetés = szép torokhangének

A torokban érzett erő idézze elő a szép éneket, de ne gátolja meg azt.

A gyakorlás végső tartamát átlagban 40 percre tegyük, még haladóknak is.

Nem csak a hangszálaknál, a hangszálakon ás azok környékén végig futó, mozgó és működő erőket kell érezni, hanem az egész testben áramolnia kell az erőnek a szép, igényes és kellemes énekhanghoz.

A torokhangéneklés igazi művészet, szépség és esztétika.

Torokhangéneklés előtt kerülni kell a szénsavas és ragadós italokat és a csípős és fűszeres ételeket. Továbbá ne kávézzunk és ne is dohányozzunk előtte, de utána sem érdemes egy ideig.

Inni legfeljebb szomjúság esetén egy kisebb pohár vizet lehet. Étkezni a lehető legtermészetesebben és naturálisan.

Dohányosoknak érdemes az éneklés előtt 4-5 óráig szüneteltetni a cigarettázást.

A legtöbben azt tapasztalhatják, hogy a késő délután és a kora este a legmegfelelőbb napszak az éneklésre. A sok beszéd nap közben még jó hatással is van erre a gyakorlatra, berezegteti és beállítja a hangszálakat, használata egyszerűbb lesz.

Napi kétszeri alkalom bőven elégséges tud lenni a szinten tartáshoz épp úgy, mint a fejlődéshez.

De amúgy lehet minden nap énekelni. Az első legyen hosszabb, úgy 40 perc, a második már inkább 25-30 perc.

Poros és dohos környezetben sose énekeljünk, ez nagyon megzavarja a hangszálakat. A környezet legyen mindig elégségesen tiszta.

Az éneklés ne legyen erőltetett, legyen mérsékelten erőteljes. Az egyensúlyon van a hangsúly és a fókuszon.

Az énekhangnak két feltételre van szüksége: szépség és tisztaság. Ehhez a kettőhöz rengeteg más feltételnek kell teljesülnie, erről szól a sok-sok szorgalmas gyakorlás és tanulás.

A torokhangéneklés nem csak művészet, nem csak spirituális gyakorlat, szokás, hanem komoly önművelődés.

Az éneklés nem különbözik semmiben sem kockázatok terén az élet többi dolgától. Minél nagyobb bátorsággal, minél gyorsabban haladva lehet nagy és látványos eredményeket elérni, de ugyanígy kudarcokat is vallani. Hosszú és türelmes tempóval is lehet ugyanakkor szépen fejlődni, sőt ez kifejezetten javasolt a biztonság és a kudarcok elkerülése végett. Inkább a lassabb, de biztosabb utat érdemes ebben járni.

Éneklés előtt érdemes meditálni, zenét hallgatni vagy pont torokhangéneket hallgatni – ez utóbbi még inspirációt és lendületet is adhat.

Az eleje és a vége az éneklésnek sok esetben a legrosszabb, a legjobb eredményeket a közepén lehet az időtartamnak elérni.

Egyesek azt tapasztalhatják, hogy éneklős előtt bármilyen zenének a hallgatása megteszi, főként, ha van benne erős vokál.

Ha nagyon nem megy egy gyakorlás, nem kell erőltetni, nem vagyunk azon a hullámhosszon, nincsen meg a megfelelő hangulat.

Fogmosás után közvetlen nem javasolt az éneklés, legalább egy órának kell eltelnie a száj ilyen jellegű ápolása után.

Az éneklés feltételeit kifejezetten meg kell teremteni, ebben nem lehet alább adni, mindennek tökéletesnek kell lennie és passzolnia kell.

Lehetőleg éneklés közben semmi se irritálja a torkot.

A legjobb, ha különösebb gyakorlás nélkül is megy az éneklés.

Ha már mindenképpen kávét fogyasztunk az éneklés előtt, ne fekete kávé legyen.

Az éneklés egy úgynevezett erőcsatornát hoz létre. Az éneklés inkább vezeti, mintsem kiadja a hangokat.

Énekléshez még a tea sem illik, egész egyszerűen nem megy hozzá. Nem tartja rendben azt, ami ehhez kell. Legjobb a víz, néha előtte is. De a rostos üdítőital sem megfelelő. Táplálkozás terén a lehető legegyszerűbbnek kell lennie.

Ha nagyon nem megy az éneklés, lehet előtte vagy közben enyhén köszörülni a torkot, az talán segíthet, de csak nagyon enyhén.

Lehetőleg éneklés közben ne nyomja semmi sem a testünket, főként ne a zsebeinket. Fájdalmak esetén ne énekeljünk.

A testtartás sose legyen feszes és ne húzódjunk túlságosan össze. Fontos az elengedés és a fegyelmezettség kiegyensúlyozott kombinációja.